Folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Legutóbb arról volt szó, hogy Isten az embert uralkodásra teremtette. Most pedig J. Kr.-ról, mint emberről és ember Fiáról lesz szó. Olv. Zsid 2,6-10.

A következőkről szólok: 1. J. Kr., mint ember és embernek Fia. 2. Miért lett Isten Fia embernek Fiává? 3. J. Kr. emberként győzött, és emberként uralkodik.

1.) J. Kr., mint ember és embernek Fia

A Zsidókhoz írt levélből felolvasott alapige a 8. zsoltárból vett idézet. Ebben a sorozatban többször olvastunk a 8. zsoltárból. Többször elhangzott: Micsoda az ember és az embernek fia? A Zsidókhoz írt levélben azonban nem általában az emberről, hanem J. Kr.-ról van szó. J. Kr. nagyon sokszor nevezi magát ember Fiának. Csak néhányat idézek:

Máté 11,19: Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme a nagy étű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja!

Máté 12,8: Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.

Máté 13,41: Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek.

Máté 16,27: Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.

Márk 8,38: Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

Luk 18,8b: Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?

Az ember Fia megnevezés arra is utal, amit olvastunk a Zsid 2,7-ben: Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál. Gondoljuk meg, mit vállalt Ő, Akiért, és Aki által minden. Aki az angyaloknak is teremtője. Mennyire megalázta Magát azért, hogy sok fiat vezéreljen dicsőségre!

2.) Miért lett Isten Fia embernek Fiává?

Olv. Zsid 2,11-18. Ember Fia lett, és nem szégyell minket testvéreinek hívni. Neki is hozzánk hasonló teste és vére volt. Testét halálba adta, vérét ontotta, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt.

Tehát azért lett emberré, azért lett ember Fia, hogy mindenestől fogva hasonlatos legyen hozzánk, hogy megértsen minket, és könyörülő legyen! Csodálatos, hogy nem csupán isteni mindentudásával ismer minket, hanem eljött emberként, hozzánk hasonló testben, és szenvedett, maga is megkísértetett, és így tud rajtunk segíteni. Ezért biztat az Úr: Zsid 4,15-16: Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon (erőtlenségeinken, gyengeségeinken, fájdalmainkon), hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.

Ő maga mondotta: Máté 18,11: Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala. Máté 20,28: Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

Egyszer az Úr Jézus az Ő váltsághaláláról beszélt. Ján 12,32-34: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. Felele neki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? Előbb a keresztre emelték fel, de aztán az Atya a királyi székbe emelte.

Róm 5,15-16: De a kegyelmi ajándék nem úgy [van], mint a bűneset; mert ha amaz egynek (Ádámnak) esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. És az ajándék sem úgy [van], mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből [lett] kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből [van] igazulásra.

Látjuk, hogy először egy ember vétkezett: Ádám, és elhatott mindenkire a kárhozat, de a második embernek, az ember Fiának kegyelemből való ajándéka az, hogy sok bűnből megigazít. És ennek még erősebb a hatása, ez még inkább elhat sokakra.

Legyen áldott Urunk, J. Kr., hogy ember Fia is lett, nem maradt csak Isten Fia! És azért lett ember Fiává, hogy mi, elveszett, bűnös emberek, akik az ördög gyermekei voltunk, Isten gyermekei, Isten fiai lehessünk. Nem szégyell minket, embereket testvéreinek nevezni! Hála Neki ezért a nagy szeretetért és áldozatért!

3.) J. Kr. emberként győzött, és emberként uralkodik

Az Úr Jézus emberként, ember Fiaként győzött, amikor a Golgotán meghalt, mint Isten Báránya, majd feltámadt és a mennyei dicsőségben az Atya jobbjára ült.

Erről olvasunk a Fil 2,6-11: Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Kiemelem: emberekhez hasonlóvá lett. Mint ember, mint ember Fia alázta meg magát. És Isten ezért magasztalta fel, hogy az Ő emberi nevére, a Jézus névre hajoljon meg minden térd! És minden nyelv vallja, hogy Jézus, az ember Fia, Ő a Krisztus, a Felkent, Ő az Úr!

A Kol 2,9 egy nagyon fontos valóságról ír: Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (testi formában). Vagyis J. Kr.-ban, az emberben, az ember Fiában, emberi testben az Isten teljessége lakik!

Tehát Ő Isten is, de különös, hogy az Ige kiemeli, hogy az Atya jobbján az ember Krisztus Jézus ül, és Ő a közbenjárónk. 1Tim 2,5: Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.

Már az ószövetségi próféták is dicsőségesnek látták az ember Fiát.

Olv. Dán7,13-14. Az Atya, az „öregkorú” adott Neki dicsőséget, örökkévaló hatalmat, amely el nem múlik, és országot, mely meg nem rontatik.

Olv. Ez 1,26-28: a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája, Aki. izzó ércként ragyogott, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva fölfelé és lefelé. És fényesség vala körülötte, és mikor a próféta látta, arcára esett.

Aki a királyiszékben ült, minden bizonnyal Isten Fia volt, mert ember formája volt. Zsid 1,3: Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása. A leírása is nagyon hasonlít a feltámadt Úr Jézushoz, Jel 1,14-15: …és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók valának az izzófényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg. Mikor János látta a dicső Urat, ugyanúgy, mint Ezékiel próféta, leesett az ő lábaihoz, mint egy holt. (Jel 1,17). Ezékiel is János apostol is J. Kr.-t látta.

Ez különös, mert Ezékiel és Dániel még az Úr Jézus halála, feltámadása és mennybe menetele előtt látta Őt a trónon ülni. De az Úr maga beszél arról, hogy ahová a feltámadása után megy, Ő ott már korábban is volt, mielőtt emberré lett. Azt mondta, Ján 6,62: Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, ahol előbb vala?! Tehát feltámadása után oda ment, ahol már előbb is volt, abba a hatalomba és dicsőségbe. Ján 3,13-ban az Úr különös titkot mond: És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van. Nemcsak azt mondja, hogy a mennyből szállt alá, és aztán oda ment, hanem azt is, hogy bár a földön beszélt, de Ő mégis a mennyben van. Mert Ő Isten is, és Isten egyszerre betölti a mennyet és a földet. Jer 23,23-24: Csak a közelben vagyok-e én Isten? Azt mondja az Úr, és nem vagyok-e Isten a messzeségben is? Vajon elrejtőzhetik-e valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? Azt mondja az Úr, vajon nem töltöm-e én be a mennyet és a földet? Azt mondja az Úr.

Néhány Igét olvasok, ahol J. Kr. az ember Fia dicsőségéről és hatalmáról beszél:

Máté 19,28: az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe.

Máté 25,31: Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe.

Ján 5,27: És hatalmat ada neki az ítélettételre is, mivelhogy embernek Fia. Különös és elgondolkoztató ez: Azért kapott hatalmat az Atyától az ítélettételre is, mivelhogy embernek Fia. Így nemcsak igazságosan, hanem méltányosan is tud ítélni. Zsolt 98,9: Az Úr… eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.

Befejezés

Pilátus így mutatta be J. Kr.-t: „Íme, az ember!” Akkor az Úr megcsúfolva, töviskoronában és bíborpalástban állt ott az ember bűne miatt. De Ő az igazi ember. Ő az ember! Az Isten képére teremtett ember, Akit Isten megdicsőített, és mindenek fölé emelt. A mennyben, az Atya jobbján az ember Krisztus Jézus van. Ebbe a mérhetetlen dicsőségbe és hatalomba Isten az embernek Fiát ültette. Ahogy az előbb is olvastuk: Olv. Máté 19,28; Máté 25,31 és Ján 5,27.

Ezekből kitűnik, hogy mit jelent Isten eredeti terve, hogy az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette, dicsőséggel és tisztességgel megkoronázta, hogy uralkodjék. Az első ember, Ádám bukásával a Sátán nem hiúsította meg Isten tervét. Fia, J. Kr., mint ember, és embernek Fia megdicsőült, és uralkodik. De nemcsak Ő, hanem még Vele együtt sok ember, mindazok, akik hisznek Benne, akik újonnan születtek, akik atyjafiai, testvérei lettek. Akik J. Kr.-ban új teremtések lettek. Azokat mind oda emeli Magához.

Így olvastuk, Zsid 2,10a-11: Mert illendő vala, hogy Akiért minden, és Aki által minden, sok fiakat vezéreljen dicsőségre. Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni. Zsid 2,16: Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Ábrahám magva pedig nem a testi leszármazás szerintiek, hanem azok, akik hisznek. Gal 3,7b: akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai. Őket mutatja így be, Zsid 2,13b: Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nekem adott. Ámen.